Húsleves vagy kocsonya az élő sejtben. (Folyadékvíz és kötött víz.)
Ifjú biofizikus kutatóként az izomsejtekben lévő fehérjék víz- és ionmegkötésével foglalkoztam. A sejtekben a víz- és ionkötés szempontjából kétféle állapot van.
Egyik esetben a sejt belseje olyan, mint a húsleves, (pl. osztódásnál, ingerületvezetésnél, gyulladásos folyamatoknál, egyes táplálékfelvételeknél), a másik sejtállapotban pedig olyan a sejt belseje, mintha kocsonya lenne (pl. energiával feltöltött nyugalmi állapotban az izomsejt, idegsejt, de a többi sejt is). Ebben az állapotban nagy mennyiségű vízmolekula beágyazódik egy kötött struktúrába. Kötött vízként minőségileg teljesen megváltozik az adott vízmennyiség. (Az MRI vizsgálatok ezen alapulnak.) A kötött állapotában a vízszerkezetet teljesen más fizikai elvekkel kell megközelíteni.
Ezek a kérdések számomra mind nagyon izgalmassá tették a kötött víz tanulmányozását. Azóta sem tudtam elszakadni ettől a területtől. A mikrobiális cellulózra való rátalálás vezetett engem az élelmi rostok felé, és aztán a táplálkozás- és a béltartalom kutatásának irányába, végül a prímbiotikum felfedezéséhez.
A prímbiotikus hatás felfedezése vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy az élelmi rostokat a vízkötő-képességük alapján rangsoroljuk. Minél több vizet képes megkötni egy rostfajta, annál hatékonyabban tudja segíteni a mucosát (bélnyálkahártyát) és annál jobban tudja szolgálni a bélflóra helyreállítását. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a probiotikumok és prebiotikumok több betegség megelőzésében hatékonyak. Ezek a vizsgálatok tulajdonképpen azt is jelentik, hogy a bélflóra regenerációjával sokféle betegség megelőzhető. Logikai következtetés: csak probiotikum vagy csak prebiotikum alkalmazása kevésbé hatékony, mint az együttes alkalmazásuk. Hiába van sok probiotikus baktérium a vastagbélben, ha nincs mit enniük, hamar elpusztulnak, elakad a szaporodásuk.
Ugyanezt a logikát követve kijelenthetjük, hiába van elég baktérium és neki való ennivaló, ha nincs ott a közelben innivaló, vagyis prímbiotikum, akkor szintén elakadhat a bélflóra fejlődése. Vagyis a legjobb megoldás a bélflóra helyreállítására, ha egyszerre jutatunk a vastagbélbe kellő mennyiségű pro-, pre- és prímbiotikumot. SZINBIOTIKUS (egymást segítő) ALKALMAZÁSA a BIOTIKUMOKNAK! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a prímbiotikum hozzáadásával a pro- és prebiotikumok hatása növelhető.
Egyetemi oktatói időszakom utolsó szakaszában fraktális élettant oktattam. Ez a tudományág a káoszelméletből, a kaotikus rendszerek matematikai módszerekkel való tanulmányozásából nőtt ki. A nagyon sok összetevőből álló rendszereket kaotikusoknak nevezik. Az élő rendszerek is ilyenek. Ugyanakkor nem kaotikusok a szó klasszikus értelmében. Matematikailag kezelhető és kimutatható, hogy nem a „vak véletlen” irányítja a folyamatokat bennük. Az élősejt és a belőlük felépülő élő test, sőt még az egyénekből felépülő társadalom is egy sok összetevős, önszerveződő, vagyis belső szabályokkal és törvényekkel rendelkező organikus kaotikus rendszer. E rendszerekben valamely feszültségek mentén csoportosulások alakulnak ki, közös választ adva a felhalmozódó feszültségekre és azok aktuális megoldásaira.
Az önszerveződő rendszerek egyéni választ adnak az aktuális kihívásokra. Szervezetünkben több millió év alatt milliárdnyi válasz alakult ki a környezet kihívásaira molekuláris szinten, sejt szinten, szöveti, szervi és szervezeti szinten. Ezt evolúciónak hívják, de tulajdonképpen egy időfüggő, nem egyensúlyi fizikai törvény biológiai értelmezése.
A bennünk naponta végighaladó táplálék ilyen kihívásokat jelent emésztő rendszerünk számára. Az előembereket is beszámítva több millió év állt emésztőrendszerünk rendelkezésére, hogy kialakuljon az egymást segítő alkalmazkodásuk az emésztést végző organikus összetevőknek. A velünk szimbiózisban élő, bélflóránk is több millió év alatt alakult ki és szinbiotikusan működik velünk a táplálékaink megemésztésében. Ha egy eddig ismeretlen táplálék jelenik meg nagyobb mennyiségben bennünk, akkor az egy nagyon nagy kihívás az önszerveződően működő emésztésünknek, új enzimek, új baktériumok új mikrokörnyezet kellene a megemésztéshez. Belépnek az immunrendszer a gyulladásfaktorai és gyulladási gócok alakulnak ki, felléphet fertőzés is, aztán lehet ebből szöveti és szervi megbetegedés is. De ha több százezer éven keresztül megúsztuk ezeket az eseteket, mutációk révén emészthetővé is válhat az emészthetetlen.
Ígérem, a következőkben könnyebben „emészthető” leszek! Ezekről a gyulladásokról még bővebben is fogunk beszélni, például a következő részben.
Megnézzük, mik okozzák a belek gyulladásait és vajon tényleg segítenek-e az utóbbi időben úgy felkapott flavonoid-termékek, vagy ez csak egy sokmilliárdos üzlet?
Dr. Hummel Zoltán
a Prímbiotikum felfedezője és
a méregtelenítés szakértője
a Prímbiotikum felfedezője és
a méregtelenítés szakértője
