Meggyőződésem, hogy azért van Magyarországon jóval több beteg ember, mert a táplálkozási szokásainkban vannak olyan elemek, melyektől meg kellene szabadulnunk. Ha tudatosítjuk ezeket a rossz szokásokat, könnyebb lesz tőlük megszabadulni.
Az immunrendszer 70%-a a belekben található és a belek rejtett gyulladásai a felelősek komoly betegségek kialakulásáért. Minden betegséget valamilyen gyulladás előz meg. Ezért én a belek gyulladásainak esküdt ellensége vagyok.
Ahhoz, hogy meggyőzően tudjam bizonyítani, hogy tényleg a táplálkozásunkban van a probléma gyökere, kicsit hosszadalmasabban kell kifejtenem az érvrendszeremet. Ezért arra gondoltam, hogy írok egy 10-12 részből álló írást az általam helyesnek vélt táplálkozásról. Ha a tanácsaimat elfogadja valaki, akkor nem lesz túlsúlyos. nem lesz beteg és állandóan jó erőben fittnek érzi magát. Szó lesz majd az emésztésről, a bélről, a bélflóráról, az élelmi rostokról, az emésztőrendszer gyulladásos betegségeiről, e betegségek megelőzéséről, az élettanilag helyes fogyásról és zsírégetésről. E kérdések részletezéseinél, óhatatlan, hogy kicsit „tudományos” jellege lesz az előadásnak, mert minden állításomat évtizedes kutató tapasztalat támasztja alá és szeretném szakmailag is hitelesen bizonyítani állításaimat. Ígérem, igyekszem közérthető maradni. Kérlek, ha megakadsz néhány mondatnál, ugord át bátran, az írásaim lényegét azok nélkül a mondatok nélkül is megérted. Miután majd ezeken a kvázi tudományos fejtegetéseken túl leszünk, majd csak utána kezdjük el a táplálkozás és az életmód megváltoztatásainak taglalását és a végén el fogunk jutni a konkrét gyakorlati tanácsaimhoz. (Például: hogyan őrizd meg enzim- és vitamintartalmát a gyümölcsöknek, zöldségeknek tárolás, tartósítás és elkészítés során.)
Akik olvassák valakinek az „okosságait” szeretnek tudni néhány részletet is az illetőről, mert valahogy jobban el tudják helyezni a gondolatvilágukban és talán jobban meg is jegyzik a hozzá kapcsolódó „bölcsességeket”. Úgyhogy bármennyire is nehezemre esik jómagamról írni, nem úszom meg, hogy ne „mutatkozzak be”.
Honnan jöttem?
Tudományos segédmunkatársként kezdtem a kutatói karrieremet a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetében. Egy már akkor a nyolcvanadik évei felé közeledő idős akadémikus mellé kerültem, Ernst Jenőnek hívták, ő volt az első mentorom, akitől a tudományos kutatáshoz szükséges alapelveket és módszereket megtanultam. Ő egy nagyon fura „fickó” volt a magán- és közéletében, de azért kedveltem és becsültem, mert egyetlen szerelme és hobbija a tudományos kutatás, az állandó napi agytréning volt. Saját erejéből küzdte fel magát a rettentő nagy akratával arra a szintre, hogy sokan adtak a szavára a biofizikai kutatásokban. Nekem mintát adott az ideális kutatóról.
Ahhoz, hogy egy normális szintű akarattal rendelkező ifjú kutató gyorsan a legmagasabb karriert fussa be, nem elég a nagy tehetség, nem elég a nagy kreativitás. Nagyon jó tudományos iskolába kell kezdeni a munkát, ahol van egy világhírnek örvendő vezető, és körülötte sok tehetség sürgölődik. A vezetőnek nemcsak nagy „koponyának” kell lenni, hanem menedzselni is kell a tanítványait. Nem elég nagyszerű felfedezéseket tenni, azt el is kell adni. Olvasott folyóiratokban kell tudni elhelyezni a dolgozatot, ez pedig az ismerősök segítsége nélkül nem megy. Ha az ifjú kutató 30 éves kora előtt nem kerül olyan tudományos centrumba, ahol nem kapja meg a kezdő sebességhez szükséges lökéseket, akkor nagyon valószínű, hogy sokáig magára marad.
Az én első mentoromtól minden tudást megkaptam, ami kezdeti lökésnek elég lehetett volna, de a menedzselésben, a jó folyóiratokban való megjelenésben nem tudott segíteni. De arra jók voltak az alapkutatásban eltöltött évek, hogy találmányokat dolgozzak ki. Mikor ezek a találmányok a gyakorlatban is elkezdtek megvalósulni, akkor a magánszférában helyezkedtem el és kezdtem saját találmányaim menedzselésével foglalkozni. Azóta az ún. alkalmazott tudományt művelem. Végre jól érzem magam a bőrömben, mert a termékeim sikere igazolja, hogy jó dolgokat kutattam évtizedekig.
Lehet, hogy a bemutatkozás gyanánt azt vártad tőlem, hogy elsoroljam a titulusaimat, a tudományos fokozataimat, de most csak a szerelmemről beszélek. Már ifjú kutatóként sem értettem, miért kell a kutatónak a rang, a titulus? Azóta rájöttem, sokan a titulusukkal egy hiányt pótolnak, nincsenek magukkal megelégedve, valami hiányállapotban élnek, a címek gyűjtése ennek a hiánynak a kompenzációja. Az ihletett szerelmi állapotban leledző kutatónak nincs hiányérzete, mert ott van neki a szerelme tárgya, amivel mindig örömmel foglalkozhat. Szilárd Leótól a zseniális atomfizikustól egyszer megkérdezték, miért nincs neki semmi címe, pozíciója? Erre azt válaszolta:” ha egy kutatót ki akarsz iktatni, adj neki pozíciót!”
Küldetésem, hogy a mai modern kor emberét megtanítsam jelen körülmények között arra, hogyan táplálkozzon egészségesen, illetve segítsek fellebbenteni a fátylat az élelmiszeriparban található összeesküvésekről. Úgy gondolom mindenkinek alapvető emberi joga egészségesnek lenni!
Egyébiránt a víz a szabadidőmben is komoly szerepet kap, ugyanis mindenféle halmazállapotában szeretem sportolásra használni, nyáron szörfözök, télen korcsolyázom és síelek.
Dr. Hummel Zoltán
a Prímbiotikum felfedezője és
a méregtelenítés szakértője
a Prímbiotikum felfedezője és
a méregtelenítés szakértője
